harangoznakössze-visszaanyám nem szeretteidegesítettemindig megjegyeztefélreverik…vagyugyan ki halt meg…kit temetnek….engem nem zavartnem is értettem őt mért nyutalanitjade most én vagyokugyanígy ha harangszót halloks perszeolyankor mindigrágondolok

  ha nem süt a nap a tulipánszirmok is összecsukódnak    

hát jól van…lezárom a múltat nem járok vissza olyan házba aminek már kapuja sincs azaz kicserélték modernebb idegenre s mások laknak benne de mit csináljak azokkal a szobákkal, zugokkal amik itt vannak bennem mindig is lezáratlanul tárva-nyitva kaputlan ki-besétálok rajtuk de bárkit…

ebben a kis panellakásbanmár mindent eltörtemablak- ajtó-, képüvegetpoharat, tányért, vázátvagy nem is én tettemlehet hogy a dolgokegymástól nem férvén elmegsemmisítik egymástvagy szorongatott helyzetükbenöngyilkosságot követnek elazaz egyszerűen összetörnekha eleve törékenyek(akár csak a gazdájuk)