egy ideje csak gyűlnek az előjegyzési naptáraimban a pesti programok...amiket aztán itt Makón rostokolva -kihúzok...,a mostanit MÜPAbeli,  az Esterházyemlékestet már eleve élő közvetítésben akartam megnézni a számítógépemen,   hiszen hamar el is keltek rá a jegyek, s az én utazásaim egyre…

fel se ismertem a fényképende amikor hozzáolvastam a hírt:---- elhunytmár igen! hűűűűű, de mennyire! évfolyamtársam volta szeptembervégi aranydiplomaosztáson nem volt jelenbár a neve elhangzott prof dr A. Á...50 éve kaptuk az eredeti diplomátbennem mindenki megőrizte azt az 50 évvel ezelőtti arcáta…

a tél a hullahójajdejókorcsolya szánkóhóember hógolyócsupa gyerekkacagásés önfeledt halihórügybontó tavasznyílnak a virágokés a szerelemegyik a másik utánábrándos boldogboldogtalan életemaztán robban a nyárnapon barnulásfolyóban úszásbiciklizés erdőköntöltéseken áta csúcs ilyen lehets munka…

án hogy a veszteséget igazán felmérjem, vagy pótoljam... nem csak zenéket hallgattam Kocsis Zoltántól, a halála óta eltelt időben, hanem interjúkat, nyilatkozatokat is....az egyikben megragadott egy csak úgy mellékesen elmondott tény, hogy ír naplót (legendás memóriája ellenében is ,illetve annak…