mennyi elvesztegetett idő!mennyi elodázás, halogatás,tologatásmikor már nincs hovade visszahoznádazokat az elmúlt perceket,órákat, napokat,  éveket!hogy ujra elvesztegethesd....

nevetése harsány voltélettelin fesztelende nem oldta agátlásaimatszomorúvá tettmostanábanritkán látoms nevetni sosemkerüli a tekintetemcsak egy csoportfotón tűnt felmilyen gondterhelten figyel engemki már rég másfelé, s közömbösennevetni nekemsincs kedvemma sems min is nevethetnekét…

Valamikor csapdába esett.Küzdött ellene, harcolt.Aztán megadta magát.Mint vélte:a Sorsnak.Később márszabadulhatott volnakönnyedén.De már nem is kellettneki a szabadság.Rabsága lettédes-keserű otthona.Most már a maga rabja.