kavargatják teájukat a múlt örvényébe merülve lassan, ráérősen pedig már semmire sincs igazán elég idejük semmit se befejezni talán ezt a csésze teát még kiinni – igen én is, én is teásnéni lettem csak le ne forrázzam magam és el ne törjek több csészét míg az utolsót ki nem ejtem egyre…

Mint mikor kisüt a nap s ugyanaz a táj már nem ugyanaz mint annakelőtte Szikrázik s ragyog Szavam is elakad   Csak élem tovább tegnapi borús életem Könnyebb szivvel nyitottabb tudattal s újuló reménnyel   (A következő borulásig)

Évek óta mióta elköltöztünk a régi családi házból s költözött velünk több mint századnyi lim és lom költözött dédapa is olajvásznon   szegény megrongálódott több költözés is betett neki   ott állt már pár éve a magas támlájú szék hátának támasztva a falhoz…