2014 új év délelőttjén a számitógépemen olvasgattam, épp valami olyat egy blogon, hogy: az egész élet úgy telik, mint a napjaink ... amikor, egyszer csak valami régről ismerős hang épp ezt mondja: "múló idők, múló emlékek", odanézek: Kálmán György mosolyog rám (ránk), a 70-es vagy 80-as? évekből…
erről-arról-amarról még
múló idők (múló emlékek)
