most már végleg...
ekkor láttam utoljára (2016 . febr 22) s igy :
in memoriam Markó Iván
Markó Iván áll
a Nagymező utcán
egyedül
nem táncol
talán vár
valakit
vagy csak emlékezik
azokra a szép időkre
amikor nem volt
üres tér körülötte
mikor körbetáncolták
fent a színpadon
és a nézőtéren
minden mozdulatát
figyelték
a népek
a Nap szerettei...
még anyám is meghatotta
le is rajzolta…
az előadásról hazautat
elragadtatva
az előadásról hazautat
elragadtatva
de mára
a Nap szerette
megöregedve
felhőbe burkolózva áll
a Nagymező utcán
senki
nem veszi észre
én is megyek el mellette
még tudván ki VOLT
de fejet se hajtok
s nem köszönök
pedig volna mit
valaha tapsoltam
én is neki
nem is kicsit
mára minden elmúlt
csak egy kopaszodó
testesedő méla ember
áll itt mozdulatlan
a nagy mező közepén
a nagy mező közepén
kezében nylon szatyor
abban valami étel lehet
s mindez olyan
reménytelen
