Igaz, hogy a google matamatikai krikszkrakszai odáig vezettek, hogy rájöjjek ma bizony a "Pi"-nek van a napja, t.i. a 3,14-nek 3.14-én - logikus! És a Pi meg is érdemli ezt a megtiszteltetést , hogy külön napja legyen az egész világon, sőt az egész kozmoszban , hiszen a Pi valami alapvető lényege a körnek s ezzel együtt a mindenségnek! de azért itt, Magyarországon, meg még a határainkon túli magyarlakta területeken mégis csak március 15. előnapja ez a nap (s némi világméretű vagy legalább európai léptékű érdeklődésre számot is tarthatna, hiszen a VILÁGszabadságért harcoltak eleink 1848-ban, és még akkor is, amikor "Európa csendes,  újra csendes" lett, "elzúgtak forradalmai"..

el is felejthettem volna, hogy így van, ha nem állít meg már az étterem ajtaján egy gyönyörűséges plakát: Nemzeti Menüket hirdetve (potom s pont) 1848 Ft.-ért

elállt szemem-szám, aztán bent az asztalnál kisebb méretben meg is találtam a tetszetős képeslapként is funkcionáló hazafias, ünnepi ételkínálatot

el is hoztam egyet, hogy beszkenneljem, közkincssé tegyem (holnap még lehet élni vele, hasznosítani a kínálatot a gyakorlatban) Én  azt hiszem lemondok róla - túl nagy lenne nekem bármelyik adag, meg túl bonyolult is..., de szívesen olvasgatom az ínyencségeket, csak az gondolkodtat el, hogy vajon Petőfi, Kossuth , Batthyány kedvelték-e a róluk elnevezett menük ínyencségeit? pl. Petőfinek vajon milyen lehetett érzülete a főispánék iránt, Kossuthnak a császár(hús)hoz, azt hiszem a Batthyány menüt meg is kóstolnám - csak az almapálinkájától tartok kissé, viszont a trikolór zöldég határozottan megindította a fantáziámat. Remélem a kokárdámmal nem ütnék egymást. Szinárnyalatban. Bár utóbbit nem szoktam elfogyasztani, tavaly óta ott virít a fekete kosztümkabátom hajtókáján... (azóta nem volt rajtam?!)

estefelé kimentem  - kihúzott a szívem - a Kossuth szoborhoz, ami az utcánk végében áll. Hagyományosan egy kis karénekléssel  és gyertyagyújtással zajlanak  ott a megemlékezések március 15 előestéjén. Volt idő, amikor lyányom is ott énekelt valamelyik iskolai énekkarával. Most a városi (felnőtt)vegyeskórus szerepelt a szobor előtt, és kb. ugyanannyi érdeklődő-emlékező  hallgatta őket. Mindenesetre több mint a 36 "igaz ember". (mondjuk kétszer annyi) Mi is kaptunk égő gyertyát, ami kis üvegtartóba volt elhelyezve, hadd melengesse a kezünket, mondta az önkormányzati szervező, jól is esett, szinte a szívem is melengette.. ,csak amikor az ujjaim kitapintották az üveg rovátkáit: egy hosszú függőleges vonalat  és egy rövidebb vízszinteset, jöttem rá, hogy ez egész egyszerűen kereszt lehet, úgyhogy úgy tűnik csak a keresztény szabadságharcosok emlékének őrzésére gondolhattak,  a sok zsidó szabadságharcost "diszkvalifikálták"(?); pedig én őrájuk is akartam, akarok emlékez(tet)ni... róluk amúgy is szeretnek megfeledkezni, pedig maga Haynau mondta róluk :" ...előmozdították a forradalmat, mely az ő közreműködésük nélkül sohasem nyerhetett volna olyan terjedelmet." Görgey szerint pedig: "Fegyelmezettségben, személyes bátorság és szívós kitartásban, tehát minden katonai erényben, derekasan versenyeztek többi bajtársaikkal...", s hogy csak szegedi példát emlitsek: Löw Lipót főrabbi a szabadságharcban tábori lelkész volt és lelkesitő beszédeket tartott, amiért fogságba vetették. - Kossuth nyilatkozata szerint 20000 volt a szabadságharcban harcoló zsidó honvédek száma.

.......

visszafelé biciklizve megnéztem még a délután frissen koszorúzott Dobsa Lajos és  Kossuth Lajos emléktáblákat, csak a Kossuth tábla alatti graffitik zavartak kicsit...(nagyon)

 (mit rákentek... lemossuk...?!)

(és a fotómon a helytelen dátum, (13.03. 14.03. helyett - megint egy nappal kevesebbet mutatott!:(

------ 

 *s most látom, pedig még nincs is vége a napnak, hogy a google is kokárdába öltözött! Hurrá! "Éljen a magyar szabadság éljen a haza!":)