a hatvanas években voltam fiatal
még gimnazista, majd egyetemista
kezdő tanár és világutazó...
reményteli évek voltak?
maga a beteljesülés!
csak szokás szerint
nem vettem észre...
mert el voltam foglalva
tanultam, tanítottam,
olvastam, tapasztaltam,
barátkoztam - álmodoztam
soha többé annyit
csak akkor még nem tudtam!
öntudatlan voltam,
a boldogságra is
hogy is hihettem
hogy lehet ez
még jobb is
nem lett....
