NEUROLÓGIAI DÉLUTÁN 2010

azt hittem, hogy nem megyek el, aztán mégis

ugyanis sehol egy hivatalos híradás, plakát vagy pláne meghivó nem volt róla

csupán irnformálisan szereztem tudomást

hogy régi "földink", közeli ismerősünk, iskola-, (sőt talán igy is mondhatnánk: hittársunk sőt inkább sorstársunk...) újra Makóra látogat, ahol egyúttal előadást is tart - a Korona disztermében

igaz , főleg a Kórház szervezésében, bár nem csak szakmai jellegű előadást, hanem egy kicsit pályatörténetet is....

úgyhogy bár tartottam a zártkörűségtől, és nem akartam illet(ékte)lenül betolakodni, mégis - a leghátsó sorba beültem (volt még jópár üres hely előttem is), - a terem őre "bevitt", sőt a "műsort" is megmutatta, régi ismerősöm az első "szám", gondoltam utána el is hagyom " a bearanyozott, a fennen finom, elzárt zenetermet"

de aztán ottragadtam, hiszen az is kiderült, hogy összefüggenek az érdekes előadások, és a második - fiatalabb - előadóra meg, már tanárként emlékezhettem vissza a gimiből... ( ő meg majd az előtte előadóra patronusaként, aki egy évig látta vendégül a kutatóintézetében, Londonban mely időszakról még évekig szépeket álmodott.)

aztán még mellém ült két régi iskola- stb társnőm is... szerencsé(nk)re, tituláltam is magam "kivülülőknek" (a frissen választott parlamenternőnk, (őt is tanitottam valaha, de csak egy évig)épp elviharzott a kijárat felé előttünk, hogy neki mennie kell, pedig olyan szivesen ittmaradna, mert érdekli, (dehát igen, ilyen elfoglalt szegény képviselők élete)

a kivetítő szerint ez egy NEUROLÓGIAI DÉLUTÁN volt.., és a szervező kórház egyik vezetőjének bevezető szavai szerint ez nem szokványos tudományos ülés, hanem a város szülöttje tiszteletére hívták egybe, majd be is mutatta Lantos Péter urat, aki Londonból érkezett... (no, nekünk nem kellett bemutatni, de valóban a többségnek már igen...) Mindenesetre nagyon jó volt hallgatni, hogy -besorolva Pulitzer és egyéb Makóról származó, de Makóról a nagyvilágba került hiresség közé, - hogy "büszkék vagyunk rájuk, hiszen ők magyarok, makóiak"... csupán egy félmondat utalás volt L. Péter életének a tragikus mozzanatára- amikor is ezt éppenséggel nem mondták! hanem épp a magyarságát kétségbevonva - sokunkkal együtt - deportálták a városunkból, Makóról, és a hazánkból, Magyarországról, ... őt épp a Bergen-Belseni haláltáborba..., ami után "újrakezdte életet" - s nemzetközileg elismert kutatóorvos lett, (ahogy életsorsáról ír is a Paralell lines, illetve a Sínek és sorsok c. önéletrajzi könyveiben,. (amikről én is beszámoltam már itt, sőt itt is- az én párhuzamos sorsommal is...)

Makótól Londonig volt az előadás címe, Péter a régről jól ismert ruganyos fiatalos lépteivel ment ki a pulpitusra, ahol rövid de alapos és érdekes áttekintést adott szakmai életútjáról, egy csöppet se belterjesen, érthetően, világosan, tisztán, emberien. (egyébként nem lehetett könnyű neki magyar nyelven - s nem a megszokott angolon - tenni mindezt, s mégis két magyar irodalmi idézet ragyogta be mintegy keretként az előadását: egy József Attila, amit még a gimnáziumunkban kapott útravalóul: "Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen , úgy érdemes" ... a pálya lezárulása után pedig, azzal, hogy majd az idő eldönti, hogy mondhatja -e Vörösmartyval "köszönjük élet áldomásidat, ez jó mulatság , férfimunka volt"...

szerintünk - az előadás elhangzása után is - nyilvánvaló volt: igen. S mi - régi ismerős különülők" - is büszkék vagyunk rá... szomszédnőm egy régi fotót adott át neki, aztán én is közelebb merészkedtem, kedvesen, barátságosan üdvözölt - mint amilyen mindig is volt.. mondtam, közelebb jöttem, hogy lássam is a vonásait mert -hátul -eddig szinte csak hallottam, (sőt aztán engedéllyel csináltam is egy képet róluk... (talán azért erről le kellene szoknom...(?)(mert igy kissé "beállitott és mesterkélt " és kissé kényszeredett") (amúgy viszont udvriatlan és "paparazzis" lehetne - amitől még jobban idegenkedek. mit lehet tenni?)