azt mondja lányom, hogy ő kb 15 év előtti dolgokra olyan élesen nem is emlékszik (szerintem nem is akar, ő nagyon a jelenben él, más színtéren, minden régit  itt hagyva, nem is maradhat szabad vegyértéke ilyesmikre ) ,

én egy saját gyerekkori spirituálisabb irására emlékeztettem, hiába, ráadásul azt mondta, nem volt benne semmi eredeti, a korszellem volt benne, 

szerintem nem csak, de mindegy is...

csak most eszembe jutott, hogy tán jobb is, hogy nem emlékszik olyan élesen bizonyos momentumokra

pl erre, hogy kb egy méterre tőle lehullott a mennyezetről egy jókora vakolat

vagy mikor kulcslyukon nézte a tévémesét, mert a tv szobájában hideg volt

vagy mikor kiesett a kályhacső, és füsttel lett tele a szoba, és órákat töltöttünk a töltésnél szabad levegőn, egyszer meg hasonló okokból szállodában

tán jobb is nem emlékezni

mindenesetre nem mondhatja, hogy ingerszegény környezetben nőtt volna fel...

..

mégis ezt mondta (s maradt nyoma gyerekkori könyvében is:

gyereknek  lenni...jó