mikor átmentem
egy másik iskolába
hetedikben
(előtte még
belebetegedtem
igy késve kezdtem
itt az évet)
amott piszkált az
igazgatónő
a zsidóságom
miatt
de a gyerekek nemigen
sőt olykor kedveltek
lányiskola voltunk,
ez meg koedukált,
s korábban
katolikus
s nem értettem hogy
miért
zsidóznak le folyton
különösen a fiúk
mért bántanak
semmiért
még vonalzóval is
megdobtak az elején
mikor hetesként
a táblát töröltem
sehogy se értettem
vajon mért kell ezt…
hiszen nem is
ismertek
akkor még…
aztán alábbhagyott
a gyűlölködés
már tudták ki vagyok
ki mindig jól felel
na egyszer töriből nem!
Második Józsefből
nem készültem fel
s Mária Terézia
hosszú
uralkodásáról
hablatyoltam
ehelyett
szégyenszemre
Manyi nénit is meglepve
de én voltam
némely tanár kedvence
méltatlanul is
furfangos osztálytársam
Török Pista rigmusa szerint
az aki
„orosz órán a
könyvét a
padhoz vágja,
pedig ő az
orosztanár
legkedvesebb lányaI”)
de a szigorú matektanár
Nelli néni
ki naplót vágott kulcsaival
a padhoz
mert olyan rossz
hangos osztály volt
a miénk
de engem (Sárival)
év végén megdicsért
hogy mi legalább
dolgoztunk is..
szóval én voltam
a gondajuli
elég egyedi
ki pl Adyt szavalt
nekik, a ballagáson is
Emese néni szerint
gyönyörűen
és néptáncolt
meg énekelt
maradt
mi volt
de lett
már nem
csak egy
zsidó
mások szemében
sem
(emlékcserepek)
ápr 27
