erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

a családról

2013. november 16. - gond/ol/a

a család jelentőségéről ad elő Süveges Gergő... sokgyerekes , boldog családapa (tévés személyiség), de nem tudok nem úgy gondolni rá, (amit ő is közöl még az előadás elején, a makói könyvtárban, hogy ő annak a Gebe Mártának a dédunokája, akibe József Attila makói gimnazista korában szerelmes volt... valószínű ő lehetett az első szerelme a kamaszfiúnak, aki 15 évesen került Makóra, a DEMKE internátusba, aminek igazgatója a szép fiatal lány édesapja, Gebe Mihály volt,.. és arra végképp nem tudok nem gondolni, hogy bár az ifjú, (reménytelen (!)szerelmes) költő első kötetét Mártának is ajánlotta - ahogy a kései leszármazott -büszkén idézte is:

„Versemmel hogyha megelégszel

- Kínáltam úgyis már elégszer -

Fogadd el: véres, könnyes ékszer.

utolsó verse utolsó versszakában... ez a költő
("akit nem szerettek", és egész életében szeretetre, családra vágyott),
"tűzhelyet családot már végképp másoknak remél"

„Versemmel hogyha megelégszel

- Kínáltam úgyis már elégszer -

Fogadd el: véres, könnyes ékszerelyet, családot, már végképp másoknak remélt.

Hát itt van a másoknak remélt család apja, előadást tartani... a családról...a makói könyvtárban... és számomra szinte mellékes is , miket mond a családról, -meg vitatkoznék is vele néha. tényleg szinte csak az a fontos a gyerekek szempontjából is, hogy a szülei jól meglegyenek egymással? -

p1150381_1384555951.JPG_640x480

de azzal nagyon egyetértek, hogy milyen fontos a gyerekekkel (is) beszélnibeszélnibeszélni...., nomeg főleg szeretni... bár nagyanyaként, a témában érdekeltként is vagyok itt,

az előadás közben rá is téved a szemem egy nagyszülőknek szánt (segéd)könyvre egy polcon - amit csak azért nem viszek majd ki, mert már megvettem, és tanulmányozás alatt van épp.

figyelek is a hallottakra, hogy esetleg átadjam majd a szülőknek, a hasznosíthatót, illetve az előadó könyveit, amit végül dedikáltatok, és nem tudom elhallgatni a büszke apának (itt van mögötte egy fia is) és ükunokának, hogy a gimiben a 106-os teremben, ahova egykor J. A. is járt,

még mi tettük fel (én kezdőtanárként) Gebe Márta képét is.. a kalaposat ?

 

kérdi az utód, igent mondtam, mert azt is ismerem, de aztán jutott eszembe, nem, az egykori tanteremben egy matrózblúzos van. Meg kell nézni! A gimnázium épülete előtt viszont az egykori makói (költő)diák szobra áll - ahogy "komájának" meg is jósolta..(és a könyvtár is a gimnáziummal együtt az ő nevét viseli).

a diákszínpadommal csináltunk egy műsort róla: "Jaj, szeressetek szilajon"! cimmel - szerettük, szeretjük is szilajon...remélem sokan...

Hát így lett neki "családja"...

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mindentkimondani.blog.hu/api/trackback/id/tr68328554

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

22371 2013.11.17. 21:15:58

Szép volt ez a Márta, kezdem megérteni a költőt.

13282 2013.11.17. 21:31:19

ugyehogy? tetszett is a többi fiúknak is. Attila hozzájuk képest nagyon visszafogottan udvarolt, inkább "csak" a verseivel. (öngyilkos is lett, belejátszhatott a reménytelenség, ill. ő "pubertáskori zavarok"-kal indokolta később a c.v.-jében.) szelid, kedves lány lehetett ez a Márta... szépen ir ill. beszél később a szegény költődiákról, akinek a család legalább annyira hiányzott... a karácsonyt olykor náluk tölthette... (nagy)családi körben.
süti beállítások módosítása