megint rámtört a depresszió, azt hiszem.. s épp mikor elfogyott a kis könnyű antidepresszánsom (vagy azért?), délután elő is szedtem a régebbit
nem is akartam felkelni, illetve vissza is feküdtem, de lányom, ma korán hivott, két elmenésük köt, mert ők mindig mennek valahova, kiebrudalt...
most itt ülök, már estefelé a sütisarokban
s gondolkodom a rajtam kivülálló okokon?
nincs okom? vagy mégis? hiszen én mindent magamra veszek (mert nem vagyok sose teljesen "kívülálló"
