no, ettől is elszoktam már... szavalóversenyek, pedig valaha - a legkülönbözőbb formákban s szerepekben - szinte állandó része volt az életemnek

ugye először is a magam diákkorában vettem részt szavalóversenyeken... emlékszem az Ady emlékezetével (Meghalt? Hát akkor mért ölik naponta szóval, tettel és hallgatással is?...) -nyertem  első dijat, általános iskolában ,nem is tudom, hogy, miért választottam ezt a "harcias" verset, (..."mert virágzás, mert élet és örök"(?)de régebben volt bennem valami vad, dinamikus és erélyes, csakazértis kiállás is, a jó(nak hitt) ügyekért...ez az elszánt , harcos, dacos temperamentum... ami miatt "jól álltak"  ezek a versek (az érdekes, hogy a versválasztásnak fogva fel kétségtelenül elsöprő sikeremet, később más is ezt leutánozta, de már kevesebb sikerrel), gimiben is még szavaltam, ott is egy megyei versenyen egy harcos ("legyen átkozott a háború!" végszavas (Margarita Aliger) vers volt a szabadon választott favorit (József Attila Hazámja mellett (mégis, magyarnak számkivetve lelkem sikoltva megriad(t)) - akkoriban még meg akartam célozni a szinművészetit, és ezt ellenző nagynéném meghallgatott a vásárhelyi megyei versenyen, és bár akkor nem is értem el túl előkelő helyezést,(későbbi férjem is megelőzött, és a később szinésszé lett akkor még Untermüller majd Újlakinak nevezett szentesi diák lett második) szkeptikus nagynénémet mégis meggyőzte a fellépésem arról, hogy tehetséges vagyok és lenne keresnivalóm a szinészi pályán... aztán viszont mégse jelentkeztem, jött a bölcsészkar, ment az elkezdett zenekonzi is)(persze maradt az irodalom meg a versek, amiket még írogattam is már) és bár ott is az elején még jelentkeztem egy szavalóversenyre, azt hiszem második lettem az auditorium maximumban (Berzsenyi Levéltöredéke barátnéjához volt a kötelező. ("Ne kérdezd barátném, min töltöm időmet...")és Tóth Árpád Esti sugárkoszorúját választottam hozzá, (micsoda pasztell szinek, hamvas utak, finom, halk sugárkoszorús... ezek már!)...aztán el is hallgattam (sikertelen színművészeti felvétel után, belátva, hogy színészként csak a "legjobbnak" lenne érdemes lenni...( 2. lettem...) aztán tanárként a másik oldalra kerülve készítettem fel diákjaimat szavalóversenyekre... (meg irodalmi színpadot is vezettem)... meg elég gyakran meghívtak szavalóversenyekre (szépkiejtési s egyéb versenyekre vetélkedőkre, zsürizni is, mint most is, annyi év után

fura volt..., 3.4.osztályos gyerekek "szavaltak", bátran, élvezve a szereplést, a szereplésüket, de feltűnően nem a saját hangjukon, illetve erősen mutatva a betanítások (idomitások?) hatását... az 1.2. osztályosokén nem tudtam jelen lenni, de rákérdeztem, az is ilyen sablonos volt-e , és kiderült, hogy nem, úgy látszik, néha jobb nem beavatkozni, ha az eredetiséget és a hitelt meg akarjuk őrizni.de hát a mindenkori iskola úgy látszik -erre éppenhogy nem alkalmas... kíváncsi vagyok a további korosztályokra...

...lányom - bár tényleg nem szereti, ha írok róla, pláne fotókkal illusztrálva, bocs! - de csak megemlítem, a téma kapcsán, hiszen eszembe is jutott zsürizés közben, amikor ő is szavalgatott kiskorában, méghozzá igazán jól.. 

ő elvitte megyei első helyezésekig is! de ez a  szereplési vágy és öröm nem volt azért benne, amit most ezeken a gyerekeken láttam... versengési vágy meg egyáltalán nem... sőt! emlékszem, legelső alkalommal (elsős lehetett...) besétált a színpadra és egyszerűen visszasétált, a mikrofontól, egy szabályos kört téve, még csak meg se állva... úgy lökte másodszorra ki a mikrofon elé a kultúrház vezetője

 FOTO

Aztán, szintén még alsótagozatosként, e kép tanulsága szerint is úgy hajolt meg  Kosztolányi A játék c versének elmondása után, hogy a mögötte levő falba majdnem belesimult (később ezt a szegedi tévében is elmondta, behívták, miután megnyert egy megyei versenyt is,  Weöres Sándor éjszakájának csodáival, (a zsürielnök olyan értékelésével, hogy két csodát hallhattunk: a költőét és a verselőadójáét)..., első lett nem egyszer a versenyeken,

azokon a március15-ike tiszteletére rendezetteken  is, amilyent most is zsürizünk...

(de sose volt oda a sikereiért, emlékszem, egy legelső eredményhirdetésen ki se akart menni a díjért,(az lehet, hogy rajzverseny volt, de mindegy is) direkt félrehallotta a nevét) egyetemen fel is hagyott a versmondással (rajzzal is).... mostanában már csak saját műveit mondja ill. olvassa fel - viszont legutóbb is kiemelték - hogy mennyire kifejezően (hozzá is téve a csak olvasással elérhető élményhez, jelentésekhez), valaki javasolta is, hogy kellene egy CD melléklet majd a kötetéhez... valóban..

én meg? beértem azzal, hogy irodalomórákon bemutathattam az elemzendő verseket. szinte valamennyit tudtam könyv nélkül. Valószínű ez volt óráim legértékesebb része, persze nem csak az verselőadásaim miatt, hanem a versek miatt, amiket csak igyekeztem minél hitelesebben tolmácsolni... hálás is vagyok ezért... nehéz is volt utánuk mindig megszólalni a saját szavaimmal,... (egyszer mondta egy diákom, hogy miért nem jelentkezem az akkor folyó Ady szavalóversenyre, a tévébe... hogy esélyem lenne -érdekes, az én fejemben akkor már meg se fordult ilyesmi...)

----

de ez az egész szavalás, versmondás ügy (az irodalommal együtt?) mintha kezdene kimenni a divatból, mintha anakronisztikussá válna, nem is tudom, annyira öncélú, kiállni, elmondani valamit (többnyire agyoncsépelt vers(ikék)et... csak  az elmondásért önmagában  vagy még inkább a szereplésért,  győzelemért... és még jó, ha "csak" elmondani , és nem túljátszani, "szavalni" - ami valóban tényleg kiment a divatból.(jobb is!) Csak ne hamisan! arra nagyon kényes a fülem... minden téren

...

de azért: őszintén mondom, nagy élmény volt ez a "visszatérés" a "szavalóversenyek" világába. köszönöm hogy meghívtak zsürizni, mert  egy nyugdíjas magyar tanárnak, és felnőtt  szavalólány anyjának ez igazán kedves, múltakat visszavarázsoló élmény., még ha nem is léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba....

találtam egy "zsürizős" képet , a gimis tanári korszakomból... de ez nem szavalóverseny volt, valami más vetélkedő... talán éppen a "ki tud többet a Szovjetúnióról"?... (ki emlékszik már ilyesmire, ki emlékszik egyáltalán a "Szovjetúnióra?!...

FOTO

meg egy József Attila szavalóversenyes, eredményhirdetésest a könyvtárból (akkoriban , a 70-es években, évente tartottunk: a József Attiláról elnevezett gimik szavalóversenyes találkozókat, mindig más városban (ezen J.  A. testvére Etelka is jelen volt (és mi külön műsort adtunk elő J. A műveiből ("Jaj, szeressetek szilajon!")

FOTO

(ezen a képen épp ezt instruálom, még a próbán, az instruált szinész is lett)

FOTO

ez mind, de rég volt, versenyek, versek, előadások... elmúltak...

( "s minket is elfelednek végre...(lugasok csendes árnyain)"(J.A.) (?)

bár azt el kell mondani: voltak ismerősök is még a szavalóversenyen: ez egyik zsüritársam és az egyik felkészitő tanár  tanitványaim voltak, egykor... versenyekre, vetélkedőkre) zsürizni is, mint most is, annyi év után....

aliz2. :: 2012. márc. 9. 23:54 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: emlékezés, lányom, tanítás, versek