tele vágyakkal zokog a lelkem

szerető szivre sohase leltem

zokog a lelkem...

megdobbant a szivem, régi emlékekre rezonált, , a könyvtárban a József Attila múzsáihoz irt verseket idéző műsor kezdő mondatára...

és végig hevesen dobogott

hiába Attila örökké ezt tesz velem, ő örök kincs(em)

ó sziv nyugodj....

s most igazán autentikus előadásban hallhattuk a verseket, a megzenésitett dalokat, az összekötő szövegeket is (mik Vágó Mártát, Szántó Judit, Kozmucza Flórát idézték)

számomra - mondhatom - szinte minden  ismerős volt innen-onnan (leginkább saját József Attila műsoromból)... Jaj, szeressetek ...de újat is adó...

,,,a végtelenbe

zárult a kezdőverssel keretet adva az estnek

köszönjók a két kedves Madachj szinházbeli művésznek.

Talán eltűnök...? 

de nem tűnt el!!!!