fel se ismertem a fényképen
de amikor hozzáolvastam a hírt:---- elhunyt
már igen! hűűűűű, de mennyire! évfolyamtársam volt
a szeptembervégi aranydiplomaosztáson nem volt jelen
bár a neve elhangzott prof dr A. Á...
50 éve kaptuk az eredeti diplomát
bennem mindenki megőrizte azt az 50 évvel ezelőtti arcát
a mostani mögött is azt látom
de Á. nem volt ott...
nem tudok belenyugodni a halálba, a halálhírek mindig felzaklatnak
különösen ha kortársé
vagy netán még fiatalabbé), de úgy érzem a mi nemzedékünkre, a kortársaimra különösképp "rájár a rúd"...talán mert háborúban születtünk? (és igaza lehet a humorista Királyhegyi szarkazmusának is, hogy ezek az évek duplán számthatnak? vagy triplán... )
és az is irritál, ha a halálhrt a "nyugodjék békében " formulával nyugtázzák (mintha minden rendben volna)
persze lehet, hogy én látom,helytelenül
az alábbi csettpárbeszéd után (amit szerkesztve, vágva közlök itt) el is bizonytalanodtam:
-Ismerted A. Á.-t?
-Ismertem, de miért a múlt idő? Már nincs?
-Nem volt ott az aranydiplomaosztón, most már sejtem, miért.
-Szegény, nagyon sajnálom.
-Ránk jár a rúd! - már mondtam. :( Nem ismertem fel a fotón. Nagyon rendes volt.
-Igen.
Sajnálom szegényt.
-Én is. Nagyon. Semmit nem tudtam, tudok, biztos beteg volt, csak annyit írnak "elhunyt", a kommentek "nyugodjék békében"-jétől meg majd felrobbanok!
- Mi az, amitől nem? :) Ilyenkor nem lehet mit, jól mondani, azért mond az ember valamit, hogy ne maradjon csöndben, és jelezze, hogy megérintette a hír.
- Hát: sajnálom, részvétem, stb, vagy maradjon csöndben . Igen! lehet könnyezni is már a hülye ikonokkal. De szoktak RIPezni is. Az még bosszantóbb. (Sokáig nem is tudtam, hogy mit jelent, hogy ugyanaz, rövidítve, de addig is, jelentés nélkül is bosszantott, mert igenis ez mind mechanikus, formális reagálás, sablon... S ez a sablon ráadásul értelmetlen; kinek a békéje? kinek a nyugalma? minek? mikor még dolgozhatna, élvezhetné az életet, az unokáit stb. (gondolom van neki,) Igenis bosszantó kenetteljesség. Én még életemben nem mondtam. (majd lehet, hogy -nyugtalan - halálomban ondanám? :) --- De most csak arra írtam, hogy nincs infóm az egyéni körülményekről .mert afölött mindenki átsiklik, s merthogy a ripet mindenkinek szokták mondani ráadásul...Azért nem bánnám, ha kicsit jobban meg tudnál érteni... , ha nem is egyetérteni.
- Persze, hogy értelek, csak gondoltam, megbékéltetlek a külvilággal :)
-Te engem a felszínes külvilággal ne akarj megbékéltetni, mert azon mindig is átláttam, nagyon is... Ebben a ripben, igen, épp a letudás, a belenyugvás van meg, s az is, hogy természetes hogy valaki meghal, s bármilyen korban(?!) Kortárs halálhirére duplán nem jó olvasni, még jó hogy nem azt mondják: de jó, kipihenheti magát, biztos elfáradt. Merő érzéketlenség! S közben az ellenkezőjét akarja mutatni.
-Én azt szoktam mondani, hogy őszinte részvétem, tudom, hogy hamis, de már sokszor éreztem, hogy bizonyos helyzetekben jobb ezt mondani, mint semmit sem.
De nem vagyunk egyformák.
- A részvét a hozzátartozóknak szól, és kell is, és ebben semmi visszás, de ez itt most más... A részvét kell, ha nem is azokkal a szavakkal, mert nem lehet mit mondani, de az együttÉRZÉST ki lehet sőt ki kell fejezni valamilyen formában , akár egy gesztussal, az élőknek.
Na de hagyjuk...
- Kommentelőkről beszélünk? nem családtagokról! :)
- Itt, a fb-on lehetne akár hallgatni is. Nincs senki jelen velünk szemben... Itt pláne inkább hallgassanak, ha nem tudnak mást...
- Oké
-Életerős embereket ne nyugosztaljanak... Egyébként nem tudom mi volt, beteg volt-e...
-Nem az életerős embereket nyugosztalják, hanem azokat, akik már nem élnek, attól függetlenül, hány évesen halnak meg. Ez egy frázis, ahogy te is mondtad,...
-Erről beszélek, hogy személytelen, és ezért is érzéketlen ez a formula..Hát sajnos, igen, már mondtam ezt is, én az életben nem viselem el a közhelyet..
- Persze, az, ha valaki meghal,az tragédia. A nyelvben azért vannak frázisok, hogy a tragédiákat el lehessen viselni.
- Nekem a frázisok semmiben se tudnak vigaszt adni. Sőt. Ezt nem mondhattad komolyan! Az embereknek nem frázisok kellenek, hanem EGYÉNI odafigyelések.
- Nem egyről beszélünk. Azt vigasztalják a frázisok, aki mondja, mert annak segit elviselni a fájdalmat, hogy nem kell szavakat keresnie, vannak frázisok...
-Na erről van szó, ezt mondtam én is az elején,: kinek a békéje? mégis, meg kinek a nyugalma? :) És pont ez irritál
-Persze, egyről beszélünk, csak szerintem az nem baj, vigaszra az ittmaradóknak van szüksége
- Akkor ez a nyelvi klisé eléggé a feje tetején van, tényleg. Na de inkább ő legyen ott, mint én... hagyjuk is abba ezt a témát...
- oké:)
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Én azért még mindig morfondírozok.
De sajnos adott esetben (is) A. Á. -nak már úgyis teljesen mindegy... Vagy mégsem? Hát akkor: nyugodjék békében. Ő is.
És én is próbáljak jobban belenyugodni a halálba... mint olyanba, ami talán épp úgy közhely , mint a rá vonatkozó formuláink.Mindannyiunkra érvényes. Nem kellene berzenkedni egyik ellen sem.. (?)
