ajándékozások ideje van. lesz - naptár szerint. én semmit nem szeretek , ami előirás, de ajándékozni - ha nem is hivatalosan - szeretek, bármikor. lányom, kiskorában, különösképp, magagyártotta kincseit szórta szét, rajzolt, csomagolt, sokaknak, egyedieket, névre, személyre szólót, látszott, hogy örömmel teszi. nála le lehetett mérni, hogy adni jó. mostanában kevesebb ideje van, a kreativitása másra kell, de azért így is eltalálja a személyt, akinek ad; ma engem; egy ugyanolyan Raphael-angyalkás diszítésú zacskóval közelitett felém, mint ami az én kezemben volt, neki....

nem igen értem a versblogokat, hogy valaki napról napra bejegyzés helyett, miért verseket rak fel, de ma egy blogszöveg megérintett, amiről csak ráklikkelés után derült ki, hogy vers(blog) - a cimlapon csak ennyit olvastam előbb: "köszönetet szeretnék mondani az okok és okozatok isteni labirintusának a változatos teremtményekért, melyek benépesítik e különös világot, az értelemért, mely örökösen a labirintus térképéről álmodik"...  hű, ki ír manapság, blogot, ilyen veretesen - gondoltam,

és ráklikkelés után derült ki, hogy ez Borges (újabb) költeménye az ajándékokról. Nagy ajándék, mindenkinek (aki elolvassa)

köszönjük, hogy láttatja, mi mindenért mondhatunk, mondhatnánk köszönetet! Ha eszünkbe jutna!

aliz2. :: 2007. dec. 7. 17:37 :: 1 komment :: Címkék: epizod, vers