vagy 60 éve még véletlenül se hagyom ki a bécsi újévi koncertet

először még csak rádión hallgattam, de odaadással, később fekete-fehér, majd szines tévén (ez fontos lett a virágcsodák miatt).. most meg a számitógépemen

de ilyen még nem volt: üres széksorok, üres nézőtér

és merem állitani, ha még most is csak rádión hallgattam volna (ahogy kezdtem is, a Bartókon). akkor is éreztem volna, hogy valami "hibádzik"

az emberek, akiknek szive együtt dobog a zenével, a zenészekkel....

eleinte még a zenészek is túl komolyak, komorak voltak

később mintha felengedtek volna, nem kevésbé a nagyszerű (majdnem 80 éves!)karmester hatására, aki hatalmas empátiával , és szeretettel "vezette" őket, és a végén megható beszédet is mondott, igen, nekünk, ebben az áldatlan helyzetben, láthatatlan nézőknek, hogy csak hallgassunk a kultura, a zene szavára mert az csak jobbá tehet bennünket, a világot (amire ez nagyon is ráfér)

gyönyörű volt minden : a tökéletes zene (különösen Suppé költó és parasztja, a magyar csellista szólójával!))

a szingazdag  virágok harmóniája

a berendezés , az aranyló csillogás, a szobrok

a balettbetétek

csak azok az üres széksorok... ne lettek volna...azt nem tudtam feledni

hiába is volt a végén a műtaps, meg a kis beküldött fotók bevágva... az egész világból, vagy 7000.....ez mind csak technika,.....