hát kissé felkavaró volt ez az 58. találkozó

rendhagyóan , elkésve , (nekem a 10 óra még hajnal:) érkeztem a gimibe, régi osztályunkba, már épp telefonálni akartak értem...)

és kétszer távoztam, ui otthagytam az ernyőm (Freud?) , és vissza kellett mennem érte, addigra a 9re csökkent osztálytársaim szépen beszélgettek az asztalnál, már lehiggadva (elmúltak a trágár viccelődések, mik igazán nem marasztaltak korábban), előjött a kor, amiben éltünk és értünk tisztán,a maga valójában...1957-1961, nehéz idők voltak... ("túlféltek"  summáztam)

(sajnos elromlottak végképp a fényképezőgépeim,s egy pótmemóriakártyára fotóztam ugyan a betelt mobilomra, de nem tudok vele továbblépni, ezt az egyet sikerült továbbítanom bluetoot-szal, sajnos csak magamról)

nos , megszámoltam 17.en voltunk, házastársakkal 24-en

ahhoz képest , hogy 44-gyel kezdünk, nagy a hiátus

13-an már semmiképp se jöhetnek el

a hiányzók közül is zömmel betegek voltak

örüljünk hogy élünk

egyre erősebb bennem az a balsejtelem, hogy minket az átlagnál jobban megnyitogatott az élet, a kor, amibe beleszülettünk.... nade akik vagyunk, (még) álljuk a sarat, ha kissé megkopva is

nem is nagyon panaszkodtunk már

igaz, nem is nagyon beszéltünk magunkról, nem történik már semmi különös velünk,inkább  egy-egy esettel, anekdotával? szórakoztattuk egymást - mintha hullana le rólunk, minden....

már mindenki nyugdíjas szinte, sokan elvesztették házastársukat, magányosak, mert hogy már az unokák is megnőttek (figyelem!)s amikor nagyobbak,  már nem igen mutatnak érdeklődést a nagyszülők felé (se) (jó lesz vigyázni és sietni.azzal a "sétálással" Vincémhez....)