kezemben a fényképezőgép, csuklómon a fehér gézkötés... hátam mögött s a képen, az angyalén a Mártirok névsora... egy töredékrésze
már a számítógépre feltételkor illetve a nagyítással (Antonioni!) vettem észre a rejtett jelentéseket...
lehetett egy angyal akkor is a közelemben?, mert jó vagonba szálltunk, ami nem Auschwitzba, a biztos halálba, csak Strasshofba vitt...
egy angyal... ki megvéd ha kell a bajban
de pl Radnótira se vigyázhatott
apámra se..
ebbe a képbe lehet kapaszkodni? nagyon halvány,alig kivehető...
mondhatni rá is majdnem:
hol azelőtt egy angyal állt
talán már semmi sincs
(a kiállításon még látható pár napig, igen, természetesen nélkülem).
de ezen a fotón most már együtt maradunk...
ő kissé lehajol, óvón,
én meg fölnézek rá csodálva, s mintha oltalmat is kérve...
egy angyal egy képen...
a tükröződésekkel, velem is
olyan mint egy védangyal... vagy őrangyal
aki vigyáz rám, s megvéd, ha kell, a bajban
de nem tudta megvédeni azokat se, akik neve felsorolva a márványtáblákon, egy angyal se....semmiféle angyal
nem véd meg engem
sem emlék, sem varázslat, –
.....
Hol azelőtt az angyal állt a karddal, –
talán most senki sincs.
emberekhez kéne szólni
mert emberek csinálták Auschwitzot is, emberségükből kiburkolózott nememberek
és emberek tudnak nemet mondani az embertelenségre
és ez is Radnóti:
„Ember vigyázz, figyeld meg jól világod: /
ez volt a mult, emez a vad jelen, – /
hordozd szívedben. Éld e rossz világot /
és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte, /
hogy más legyen.”
