Volt egy szokásom, hogy mivel a kiállításnyitáskor az emberektől nem tudok igazán hozzáférni a falon függő képzőművészeti alkotásokhoz, pár nappal később visszamegyek.. Egy kicsit újabban kellemetlenítette ezt az a tény, hogy bezárva találom a kaput, de csöngetésre kinyitják. Ma is így történt (majdnem), ugyanis az eddig számomra ismeretlen kockásinges férfi – szinte elállta az utam az ajtóban… Némi méltatlankodásomra közölte, hogy mert egyedül van. És őt akár le is üthetik így. Mer hogy itt milliók vannak a falon. Na és gondolná, hogy én lopnék festményt? (előtte meg leütném…?) hüledezek. . Hát ő nem tudhatja , de a józan paraszti esze ezt mondatja vele, hát nincs igaza ?…. Hát talán nem múzeumban kéne dolgozni a józan paraszti eszével (sose láttam még itt egyébként, én is félhettem volna tőle akár, ráadásul én is egyedül voltam. Kifordultam a teremből, valahogy elment a kedvem...
jó feldühítettem magam.
Hogy nézhetek én, ki hogy ilyen bizalmatlan velem…
Csináltam is egy fotót magamról egy másik ajtóban, kontrollként.... Hát így néz ki egy képlopó?:No le számítva a feldühödtség nyomait...
Panaszt kéne tenni? Nade hol? Kinél? Nyilván igy rendelkeztek. Fent.
Az ok a munkaerőhiány lehet (bár korábban is voltam ilyen szituációban, de eddig még mindig az az 1 ember viszonylag szívesen látott… (tán mert ismert?) Felgyújtotta a villanyokat, és hagyta , hogy kedvemre műélvezzek, amíg jól esik
nade ez a "leütés", meg "képlopás" história teljesen új
eszembe jutott, hogy talán javasolni kéne , hogy a lezárás mellé tehetnének akár egy drótkerítést is a múzeum köré
– aztán olvasom -úgy látom az ötletem már meg is valósult, a velencei biennálén…::
http://artportal.hu/magazin/kozugy/blokad-alatt-a-magyar-pavilon-velenceben
