erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

fényképek hátoldala

2015. július 15. - gond/ol/a

igy, juliustájt, már igazán nincs sok kultúrprogram,(számomra), a fővárosban se... a Fidelio műsorújság is elég hézagos. Könnyebb szívvel is utazom haza (nem maradok le semmiről - vélem), nyaralni meg igazán jobban lehet(ne) otthon, kisvárosi nyugalomban. (Ha ott meg egyre kevesebb is a "program".)...Felfedeztem egy olvasóklubi foglalkozást viszont, a Bálint házban, amin kapva-kaptam . még visszautazásom előtt.

 

 

Fenákel Judit könyvei volt a téma (valamikor olvastam is, kedveltem is. Meg hát félig-meddig ismerős környezet a Bálint ház. (A Spinoza terem, ahol én is olvastam fel a Lányok, anyákba irt történetemből), aminek a szerkesztője Pécsi Kata, az olvasóklub szervező-vezetője...a kapuban épp összetalálkoztunk, romlik a szemem, de már messziről sejthettem , mondtam, is neki, nem volt nehéz kitalálni, hogy ki ez az extravagáns hölgy, csakis ő lehetett, valóban. Aztán jött persze unokahugom is...és hát Fenákel Judit férje: Bárdos Pál maga is makói...eredetileg (irt is erről több könyvet...) Strasshoffban egyébként együtt voltunk kint tavaly (újra), emlitettem is neki, hogy idén nem mentünk - jól válaszolt: nem kell oda minden évbe elmenni. Hát igen, ne essünk túlzásokba, egyszer , kényszerből vittek... másodszorra önként mentünk, 70  év múlva... érjük be ennyivel.

 

itt most a könyvek kapcsán ugyanerről is van szó emlékekről, zsidóságról...

 

 

 

 

az emlékek közösöknek tűnnek, még akkor is, ha nem konkrétan azok, hiszen nagyjából közös sorsot éltünk meg, legalább is egy időben, ami viszont jócskán meghatározta a folytatást. ha az már különböző is lett

 

rengeteg a közös... a felismerés azt mondatja, hogy feltétlenül sokmindenben egy a sorsunk

 

a kérdező partner kissé "kivülről" faggatja Fenákelt, (fiatalabb is, más közegből is jött)...

a 60-as évek izgatják, hogy lehetett akkor irni "szabadon", illetve mennyire szabadon...Annyira örültem, hogy őszintén és hősiesen bevallotta Fenákel az igazságnak megfelelően, hogy nem kellett annyira cenzurától tartani (mint mondom én, manapság feltételezik) - nem kellett politikai okokból kihagynia semmit ,.(most jut eszembe, hogy  eleve nem is juthatott eszébe tán, hogy olyat irjon, amit később ki kellett volna hagyni...mert működhetett egyfajta belső cenzura is, az elvárásoknak megfelelően?)

 

ami a holokausztot illeti, 89-ig nemigen lehetett beszélni róla, meg zsidó élettörténetekről...merül föl (de hát Kertész már előbb megirta a sorstalanságát

 

s Fenákel szerint is, a 70-es évek közepén többen irtak a holokausztról (Kertészen kivül, Keszi Imre (Elizium - film is), Bárdos Pál, Mezei András, pl) Csak nemigen volt publicitása. Vagy gondolhatunk a korai Szabó filmekre (Apa)

 

Fenákel két művéről beszélnek, sajnos ezeket nem olvastam, de beszédes a cimük is: A Vetkőztető, és A fénykép hátoldala...

 

felveti egy olvasóklubtárs, hogy ezekben a (zsidó)történetekben mindenki szomorú.illetve senki se boldog.(pedig a 70-es években szerinte sok öröm is volt.Hm. Miért is boldogtalanok? Én értem. Fel is merül. A vidéki zsidóságnak nem volt sok oka a boldogsághoz. (Az irónő is vidékről jött, vidéki zsidókat , embereket ábrázolt)A vidéki zsidóságból családokat pusztitottak ki..a veszteségben éltek. Anyák férjek nélkül maradtak (Anyák, akik mint az irónő anyja is, akkor se tudták elképzelni hogy férj nélkül élni tudnak, egyedül megállni a lábukon, mikor már rég álltak....A férfiak hiánya miatt, a vallás tartása is csorbult vagy eltűnt.

 

a családok a fényképeken maradtak teljesek, de a fénykép hátoldala hiányos vagy üres maradt - ezt irta meg, pótolta mintegy Fenákel....a könyvben. A cimet egyébkent a tördelő szerkesztője adta.,metaforikusan, u.i a megmentett történetek vannak a hátoldalon.

 

hogy mennyire képzeltek s mennyire valódiak , az alakok is, meg a történetek (ez az én kérdésem is lehetne)... erre érdekes a válasz : egymásbakeveredik....fikció és valóság, mára már különösképp.de sok zsidó történet és ember, és tapasztalat, emlék, élmény summázata amit megirt.

 

ilyen mondattöredékek a gyerekkori emlékezetből (békés egymás mellett élés után) : "Ne jöjjenek többet. Zsidónak nem adunk tejet."

 

Meg az is nagyon megérintett, h amikor visszajöttek... (nem tudta azt mondani, hogy haza-) .....

 

apja nem is térhetett vissza.  éhen halt a munkaszolgálatban..... anyja helyt állt, egyedül

 

(és itt  bennem megjelentek a saját emlékeim ......fényképeim...  üres hátoldalakkal... irni kell rájuk.)

A bejegyzés trackback címe:

https://mindentkimondani.blog.hu/api/trackback/id/tr388329028

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

13118 2015.07.15. 16:31:02

"a 60-as évek izgatják, hogy lehetett akkor irni "szabadon", illetve mennyire szabadon...Annyira örültem, hogy őszintén és hősiesen bevallotta Fenákel az igazságnak megfelelően, hogy nem kellett annyira cenzurától tartani (mint mondom én, manapság feltételezik) - nem kellett politikai okokból kihagynia semmit ,.(most jut eszembe, hogy eleve nem is juthatott eszébe tán, hogy olyat irjon, amit később ki kellett volna hagyni...mert működhetett egyfajta belső cenzura is, az elvárásoknak megfelelően?)" az utolsó zárójelesben a valóság, a végéről nyugodtan lehagyható a kérdőjel. végül Fenákel Judit se hallgatott el semmit, talán csak azt nem említette, hogy hetente a jelentős lapok főszerkesztőinek (köztük Németi Irénnek is) a Fehér Házban eligazítást tartottak. itt elmondták nekik, hogy s mint a következő napok/hetek lapszámaiban. akadtak persze olyanok, akik nem hallgattak a szép szóra, erről később Árkus József maga mesélt, hogyan vészelte át a kapott "büntetést", pedig ez már a "puha" 70-es évek vége.

13282 2015.07.15. 17:08:47

itt regényekről volt szó, nem a folyóiratbeli irásokról

13118 2015.07.15. 17:30:55

elnézést kérek, hogy a lapokra tereltem, Fenákel Judit főállásban elég sokáig a Nők Lapjánál dolgozott. de a könyvkiadás se működött másképp. a hanglemezkiadás sem. és félreértés ne legyen: senkit nem akarok eltántorítani attól a hitétől, hogy a könyvkiadásban nem volt cenzúra.

13282 2015.07.15. 18:19:32

természetesen tudunk róla (szó is esett talán, de mellékesen)...mégis itt hangsúlyozottan könyvről volt szó , és egy iró beszélt és nem az újságiró.... mindig egy kicsit másról szól a komment mint amit kommentel(?)

13282 2015.07.15. 18:20:16

egy regénynek egészen mások az ismérvei, eleve! az sose úgy direkt , mint egy újságcikk pl

13282 2015.07.15. 18:25:44

de igazad lehet... most olvasom a K-vonal c. művével kapcsolatban épp: "http://moly.hu/konyvek/fenakel-judit-k-vonal "Fenákel Judit új kötete kíméletlen szembenézés a múlttal és a jelennel, és baljós kép a jövőről. Korábbi és új írásai mégis egy történetet alkotnak, az elmúlt évtizedek szomorú krónikáját. Az írónő a hatvanas években tűnt fel novelláival és regényeivel, mígnem K-vonal című, a kommunizmus fülledt levegőjét bemutató írása miatt, el kellett hagynia kedves városát, Szegedet. Budapestre költözött, ahol a Nők Lapja munkatársa lett, ismert íróként és publicistaként műveit tízezrek olvasták. A most megjelent K-vonal: összegzés. A deportálás, a kitelepítés, az álságos konszolidáció és a rendszerváltás körüli eufóriát felváltó csalódás, ez Fenákel útja. Ahogy fogalmaz: Egész életemben diktatúrából diktatúrába hányódtam. És hányódtak a kisemberek, a döntésképtelenek, a történelem játékszerévé törpült vagy züllött többiek is. Mi mindannyian" Hááát....

13118 2015.07.15. 18:39:54

köszönöm, hogy utánanéztél.

13282 2015.07.15. 18:45:18

hát engem is "izgat"ott :)
süti beállítások módosítása