erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

segiteni

2015. május 28. - gond/ol/a

még van pár percem a szegedi buszpályaudvaron a makói buszom beállásáig, leülök hát egy padra, egy kis hely épp akad a zsúfoltságban, s akkor veszem észre , hogy a mellettem levő kisfiú sír, nem is kicsit - kérdem , miért, hát mert elveszett a mobilja, mondja kétségbeesetten, mikor leszállt a buszról, akkor még megvolt, csak ennyit tud mondani - és nagyon kétségbeesett, nosza, megkeressük, hátha leadták, viszem is magammal az információs ablakhoz kis kósza remény, de meghiúsul, nem adtak le semmit, a gyerek egyre elkeseredettebb, mit is mondhatnék neki vigaszul, ha el is veszett az a mobil, nem olyan tragédia, nem olyan drága, meg amúgy is, lehet, hogy meg is van valahol, hátha a hátizsákjában van mégis (jól lehúzza a vállát, miért is ne, lehet abban mindenféle) tudod-e a számát- kérdem, tudta, méghozzá 30-as volt, mint az enyém, diktálja a számát, hívom hát, és fülelek, de nem, nem a kijelzését hallom, hanem megszólal a telefonban, egy erős, komoly férfihang, ki az, kérdem, hát ki is lenne: a biztonsági őr, mellette meg -mondja- a kisfiú anyukája is, még a nevét is mondja, meg hogy melyik kocsiálláson vannak, oda kellene menni - de hol is az a kocsiállás, mire megtudom, a gyerek már el is tűnt mellőlem, a telefonkapcsolat még él, s hallom a biztonsági őrtől, hogy a gyerek is időközben ott termett... az én buszom meg már be is állt, azért még kapok hátul ülőhelyet - jó érzéssel ülök le, valamit segítettem... mit számít, hogy senki egy köszönömöt nem mondott érte, nem azért csináltam. Jó, hogy csinálhattam... valami értelmeset.

(2009. május)

A bejegyzés trackback címe:

https://mindentkimondani.blog.hu/api/trackback/id/tr548328964

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

14479 2015.05.28. 22:09:09

Ahhoz képest, hogy az ezredfordulón (milyen fellengzős kifejezés, a 15 évvel ezelőtt helyett :)) még bunkofonnak tituláltuk a mobilt, mára, sőt! 2009-re az egyik legfontosabb "tartozékunkká" vált. Csak az internet képes felvenni a versenyt. A segítés meg az életünk igazi értelme. Én hálás v.-ok, ha segíthetek.

13282 2015.05.28. 22:47:31

Ez 2009... még nem okostelefon de már nem bunkofon ideje... igen, már kisgyerekeknek is volt. nélkülözhetetlen. olykor már függés alakul ki. (fura, h a gyerek is a mobil miatt zokogott, az anyukája nem is hiányzott vajon neki?) az okostelefonon már internet is van! :) amúgy. persze hogy jó segiteni. nem derült ki eléggé az irásból? :(

14479 2015.05.28. 23:05:50

Újraolvasva: igen. Egy ideje az a gyanúm, hogy illenék v.-miféle használati utasítást fűzni a kommentjeimhez. Pl.: Vigyázz, sértően felületes! :)

13282 2015.05.28. 23:44:33

nem veszélyes:) nem sértődöm, ilyenkor inkább magamban gyanitok hibát, hogy nem adom át kellőképp amit akarok, hogy el-elsikkad a lényeg a sok szó(sz)óban. ezért is kedvelem ujabban inkább pl a haikut:) ott a 3 sorból táncsak nem hagyható ki semmi sem (az olvasónak)
süti beállítások módosítása