erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

anyaság - kétfelől nézve

2015. március 17. - gond/ol/a

irodalmi-pszichológia esemény?
egy iró, egy költő, egy pszichiáter az anyaságról beszélnek
közülük egynek - a költőnek  - én vagyok az anyja
érintik a saját anyaságukon túl, a saját anyjukhoz való viszonyukat is
(ezt főleg kritikusan) - de lányom effelől hallgat
lehet, hogy a jelenlétem miatt(?) tapintatból(?)


bár ő amúgy is visszafogottabb, ezért is ir tömör verseket
amiket nem is szabadna közvetlenül a valóságra visszavonatkoztatni
csak általánosságban



de amikor arról beszélnek általában
hogy a gyerekek, mire anyák lesznek
elhatározzák, hogy mindent másképp fognak csinálni, mint az anyjuk
megfeledkeznek arról, hogy még ebben is
az anyjukra hasonlitanak, mert hogy
annak idején az ő anyáik is ugyanúgy gondolták,
hogy nem akarnak olyanok lenni, mint a saját anyjuk
de egyszer csak észrevették, hogy ugyanazok a
szavak jönnek ki a szájukon, a gyerekük felé irányitva, amiket annak idején
gyerekként nem tudtak elviselni, és el is határozták, hogy sose mondják ki....

node leginkább a saját anyaságukkal foglalkoznak -
de olyan nagyon nem kedvcsinálón tehetik, hogy sajnos
egy fiatalabb lányt, menyasszonyt nem is tudnak meggyőzni
a gyerekvállalás fontosságáról
hogy megváltoztatná elzárkózó véleményét
mert csak a problémák hangsúlyozódtak számára
nyilván arra hegyeződött ki a figyelme is
meg  az irodalom konfliktusközpontú eleve és túlzó
holott a valóságban egész más a helyzet
a gyerek életünk legfőbb értelme, hát nem?
akárhogy s akárhonnan is nézzük...

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mindentkimondani.blog.hu/api/trackback/id/tr948328894

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

321058 2015.03.17. 22:34:32

Na itt megáll az ész.Az anyák egy különleges lényei az universumnak, ebben férfi ne beszéljen bele. Megpróbálok visszaemlékezni nagyanyám gyerekeire. Nagyanyámra, .... Csönd és homály .

321058 2015.03.17. 22:48:21

Az "anyákról", Petőfi, Ady, Radnóti, Ratkó, annyi mindent elmondtak, persze mind férfiak, de Várnai Zseni is mint anya kiáltott: Ne lőj Fiam, ... És mégsem értjük ezt a rejtélyt.

321058 2015.03.17. 23:13:45

Megint "ketten beszélgetünk". Későre jár. A közelmúltban kezdtem el a foszló emlékeket frissítését, a kőbe dermedt emlék állítását, mely hosszú időre majd sok év múlva is emlékeztet. Nem is tudom, kinek akarok jelezni, hogy emlékezzen?

13282 2015.03.18. 05:19:07

jelet kell hagyni, mindegy kinek. majd valaki megtalálja úgyis! mindegy mikor.

337909 2015.03.18. 10:29:34

Na persze, a gránit tartós, 2000 év garanciát kaptam rá. :-)

13282 2015.03.18. 12:13:07

A nagyszüleimé granatbòl van. De még 100 éves sincs.

320591 2015.03.18. 15:18:22

Alíz, drága! Nem könnyű ám egy lánygyereknek az édesanyjáról beszélni a nyílvámosság előtt, főleg úgy, hogy a mama ott ül a nézők soraiban! Rosszat nem mondhat, ha meg jót és szépet mond még a végén elsírja magát.... s beszéd helyett folynak majd a könnyei mint a záporeső! Elég, ha ti érzitek azt, ami kell... minek beszélni róla? Mondom én, aki nagyon szívesen beszélnék az Anyámról, akivel sajnos nem voltam valami felhőtlen jó viszonyban...

13282 2015.03.18. 16:28:21

előtte is megkérdeztem, nem zavarja-e a jelenlétem, és utólag is, hogy a jelenlétem miatt hallgatott-e "ezügyben"...nagyjából nemleges és megnyugtató volt a válasz. Nem szószártyár és nem indiszkrét természet. Még a verseiben is visszafogott (de az más minőség)...(A kötete cime is: A dolgok, amikról nem beszélünk, .tehát sajátos nem -beszéd ez is:) Nem volt a beszélgetésen semi se sommásan "jó" vagy "rossz"... minden sokkal differenciáltabb...Egyébként sirásveszély nem lett volna, azt hiszem, semmikép... Kritkus szemmel lát és ir. Mindenről. ha megértéssel is.... És főleg nem keveri össze az irodalmi beszédet a mindennapival... ez egy sajátos eset (esemény) volt. Az irodalmi, felolvasás része nekem is jobban tetszett, mint az azt követő "beszélgetés"... (Én se szóltam hozzá, természetesen:) Amúgy meg: a felszin alatt a legideálisabb (anya-lánya) sőt minden kapcsolat nem teljesen felhőtlen. Eleve nem lehet az!

320591 2015.03.18. 17:43:48

Így igaz! :-))))) Jó, hogy ilyen közös élményeitek vannak.... kicsit irigyellek is! :-))))

13282 2015.03.18. 17:56:52

ritkán van ilyen jellegű "közös élményünk"... lehet, hogy ezt is ki kellett volna hagynom. de nem tudtam, tudtuk előre, hogy ilyen személyes jellege is lesz a végén... Nyilvánosan. Az iyen "nem jó". De a lányom irásait szeretem, még akkor is, ha rólam is szólnak - elvétve, és mégha nem is felelnek meg pontosan annak az anyaképnek amit én (lehet, h tévesen is) magamról gondolok:) (de nem én vagyok a főszereplő!!!:). S az jól is van. egyébként ő kifejezetten nem szereti ha róla (is) blogolok...! s azt hiszem ebben is igaza van. De nem birom mindig ki. de sose öncélúan teszem, és nagyon nem személyeskedek. (remélem!)
süti beállítások módosítása