Meghalt dr. Pap Dezső nyugalmazott államtitkár. A komoly értékekben szegény magyar szociálpolitika elveszítette egyik legkiválóbb művelőjét:dr.Pap Dezső nyugalmazott államtitkár hétfőn váratlanul elhunyt. Am ígaz állami tisztviselők túlnyomó többsége szűk látókörű, aktaszagú kasztvilágban él,dr. Pap Dezső ki tudta vonni magát dzsentriszellem sorvasztó hatása alól. Komoly szociálpolitikával mert foglalkozni olyan korszakban, amikor már maga a szociálpolitika szó is vörösposztó volt az államkormányzat szemében. Dr. Pap Dezsőnek azonban nem volt elég hatalma, hogy fölötteseinek szociálpolitikai közönyével szemben a komoly szociálpolitikai feladatokat megvalósíthassa. Ha tőle függött volna, Magyarországon a modern —a szó nemes értelmében fajvédő —törvények egész sora támogatná a gyöngéket, védelmezné a veszedelmeztetett munkaerőt. Ennek a végtelen szorgalmú, becsületesen jót akaró, nagytudású és európai horizontú köztisztviselőnek az volt a tragédiája, hogy hiába látott messzebb, mint hivatali fölöttesei, hiába látott előbb, mint minden kormányzati rendszer, amiért kiszolgált, hiába tudott többet a soktudatlannál. Szorgalma, tudása, energiája alig ért el valami eredményt. Javaslatainak túlnyomó része hasztalan próbált az igazi nemzeti értékek védelmére sietni, hasztalan kiáltotta aTisza korszak, majd a későbbi idők szociálpolitikai sivatagába a nyugati szociálpolitikai igéit. Javaslatai papíron maradtak s amire esetleg törvény kerekedett belőlük,az osztályuralom ereje kiforgatta eredeti értelmükből munkásvédelmi szociálpolitikai elgondolásait.Dr. Pap Dezső tisztánlátó szemére rátenyerelt a hatalom: hiába látta meg és hiába próbálta orvosolni a dolgozó milliókat fenyegető veszedelmeket, maradt minden a régiben, vagy legföljebb a tüneti kezelés olcsó flastromait kínálgatták össze-vissza szabdalt törvények az üszkösödő sebekre. A kurzus csak méltó volt önmagához, amikor dr. Pap Dezsőt is startba tette: előbb lehetetlenné tette, hogy szociálpolitikai elgondolásait megvalósítsa, majd nyugdíjba küldötte. Rövidesen kitűnt azonban, hogy fölényes tudását nyugdíjazása után sem nélkülözhették: három éve, hogy nyugdíjazták, a minisztériumban azonban továbbra is csak a minisztérium előadóit látja el, tanácsaival, felvilágosításaival, útmutatásaival. El lehet mondani, hogy Magyarország állami tisztviselői. Pap Dezsőért tett a munkásvédelem minden ágához. Fölényes fölkészültségét fölismerte Albert Thomas elvtársunk,a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal igazgatója is, aki dr. Pap Dezsőt kérte föl a magyarországi levelezői tisztre. Amikor nemrégiben Genfben hosszú mellőzés után hivatalosan részt vehetett az alkalmazottak munkaidejének szabályozását célzó nemzetközi egyezmény tárgyalásain, kifejtett munkásságát az egész nemzetközi szociálpolitikai világ elismerése honorálta. De dr. Pap Dezső nem csak nagytudású, széles látókörű és nagyműveltségű vezető tisztviselő volt, hanem melegen érző ember is. Megmutatkozott ez akkor, amikor utolsó nagy munkáját, a magánalkalmazotti törvényjavaslatát a Társadalompolitikai Társaságban előterjesztette és megindokolta. A kodifikátor kezét fölöttesei megköthették, de azt már nem akadályozhatták, hogy a védtelenek és elnyomottak iránt érző embersége megmutatkoznak. Halálának híte őszinte részvéttel tölti el Magyarország szervezett munkásságát, politikai fölfogását nem osztotta ugyan,de amelynek szociálpolitikai és munkásvédelmi törekvéseit mindenkor becsülettel támogatta.
Élete folyása 1871-ben született Szelevényen, Budapesten .Jogot tanult, majd 186-ban a kereskedelemügyi minisztérium alkalmazásába lépett. Eleinte nagy pénzügyi problémák foglalkoztatták,de érdeklődése rövidesen a szociálpolitika felé fordult. Magyarországon egyik előharcosa volt a szociálpolitikai törekvéseknek. Alapítója vagy egyes volt számos szociálpolitikai ülésnek, így a Törvényes Munkásvédelem Magyarországi Egyesületének,a Munkanélküliség Elleni Küzdelem Magyarországi Egyesületének és éveken át buzgó munkatársa a Kis Adolf elvtársunk szerkesztésében úttörő munkát végzett „Munkásügyi Szemlé"-nek.
Népszava, 1930. október (58. évfolyam, 222–248. sz.)1930-10-14 / 233. szám
