elmentem Buci temetésére...

vittem egy bokornyi fehér krizantémot, mit szerencsére elvettek tőlem, mikor szállitották a koszorúkat

már sokan ácsorogtak, de senkinél nem láttam virágot

nem ismerem a keresztény szokásokat, a római katolikus temetőben voltunk de a görög katolikus pap búcsúztatott, ott laktak a szomszédban , s oda is jártak a misékre

épp szembetalálkoztunk s én jónapot mondtam miközben ő dicsértesséket kb egyszerre...

(hanukakor beszéltünk, lehet h felismert)

gyönyörűen beszélt a pap, valósággal megidézte Bucit, közelre hozta, még egyszer újra

igazán megható volt

osztálytársak (pedig minket is megemlitett a búcsúbeszéd) csak öten voltunk...

két fiú és három lány

a sirásásra már nem akartam elmenni (egyébként a sirások már előbb is odajöttek trécselni!) de besodródtunk Arival,,. később a szűk sirok közt kiosontunk oldalt, én már csak akkor mikor épp azt énekeltek a befedett sirnál

hogy a zsidók megfeszítették---

hm.. hát igen (?), a zsidó Jézust...

 A LEGSZEBB mondat viszont amit nagyon meg akartam jegyezni, Buciról ez volt:

az emberekkel élt az emberekért

ennél többet ember nem is érhet el!