MŰGYŰJTŐK ÉJSZAKÁJA 2012

2022. április 15. - gond/ol/a

hát ezt most végre kifogtam : múzeumok, könyvtárak éjszakája után, mellett, ilyen is van, és épp most arra felé, a Falk Miksa utca felé jártam, pontosan a kivilágitott Kieselbach galériában, amikor megtudtam, - igaz, hogy csak vacsora miatt (a közeli Szerájba tartva) szálltam le a Jászai Mari téren, de igy nagyon jól kijött a dolog,

még az Európában is meg tudtam inni egy élénkitő kávét, vacsora után, és enni egy jó kis flódnit, desszerként, miközben átnéztem a prospektust, és aztán bolyonghattam, az elég hézagosan kivilágitott "műkincs"utcában, kedvemre...

események nem igen voltak, inkább csak nyitvatartott galériák, de azért a Bardoni Interieurben Réz Ádám Sallay László festőművész kiállitásnyitó zárószavait még elkaphattam, 9 óra után pár perccel, jó kis mottóként s tanácsként, hogy vegyük szellemi birtokunkba a látványokat! el is kezdtem...torzók közt...ó...:

foto

nem is veszem meg a Haas Galériában sem - a pedig kedvezményesen megvásárolható - a kis akvarellt, a magányos fát, Kokas Ignáctól, ami pedig nagyon meg is szólit,

(és eszembe juttatja Kokas nagy, a növényi friss zöld legkülönbözőbb szinárnyalatait és formáit mutató, hatásos képeit, amit Makón mutatott még be nekünk, a művésztelepi kiállitásán, "párbeszédet" folytatva a műveivel is (meg velünk is)... beérem a szellemi látvánnyal - mint általában... foto

s visszatérve a szemerkélő esőben,a Kieselbach galériába, egyre rendezetlenebb hajammal, jól esik a falon

Ferenczi Károly hullámos hajú (rendezettfrizurájú) nőportréja előtt is elidőzni...

Ámos piros őrangyala oltalmában is (őt nem védte meg!)

aztán betévedve WLADIS (rusztikus) ékszerkészitő boltjába-műhelyébe, egyből ismerős a mosolygó, kedves, különös arca, összefogott hajában egy csengettyűvel... (hiszen nemrégiben érdekes portréfimet láthattam róla a tévében), és a műalkotásai között is találok ismerős (sipoló) madarat:

egy kis madárformájú sótartó nagyon meg is tetszik nekem... de azért beérem a látványával ennek is... a mosolygó napot formázó szelencére is rácsodálkozok, vajon mire lehetne használni (a mester gyógyszereit tartja benne, hát nem lehet neki sok , szerencséjére, még ha -mint mondja-naponta tölti is meg... nekem -momentán - nem férne bele egy napi adag sem)

Párizsi magyarok absztrakt képeit nézhetem (ezek nem is vásárolhatók eleve..), az egyik absztrakt kép számomra erőteljesen a csirázás képeit idézik fel (de hát mi az az absztrakció, aminek nincs valós alapja?)

szemben pedig egy ismerős ismeretlen képe (de Roskó Gábor stilusjegyei messziről felismerhetők, az állatszimbolikával együtt):

Schaar Erzsébet szobra, utcája, hasonlóképp... (azért egyiket se kivánnám a szobámba...)

s végre egy vidám hangulatú galéria, ami egyből jókedvre derit, csak egy szöges képet hozok ki emlékül a fényképezőgépemben, ami lehet akár találóskérdés is: melyik szög igazi a képen? a sok festett közt... )s miért?): (ki találja fején a szöget?:)

futok is, mert mindjárt fél 12, rohanhatok a villamoshoz, vissza a Jászai Mari térre, hogy még elérjem a fél 12-kor záró kisföldalattit "szellemilátványbirtoktárgyaimmal") megrakottan, amik érdekes módon inkább könnyebbé teszik lépteimet....