Ma 22 éve ment el anyukám... 1989. február 12-én. 22 éve.

A lányom akkor 4 éves volt... Ilyeneket mondott...:

Én is gyászolom mamát. Én is sírhatok? (1989. február 12.)

1989.február 14. Megmondjam , mikor gondolok a mamára? Mikor kinyitom ezt a dobozt. Most kinyitottam, és rá emlékezem. Az ő doboza volt. Nyisd ki ezt a dobozt, és akkor a mamára emlékszel!  Ne sirjál! Ha már becsukod, nem emlékszel rá.  Ha én kinyitom, még a hangját is hallom.  - Meg kell kérdezni a paptól és  kántortól, hogy jól van-e a mama? ... Én majd megsimogatom a koporsót. ... 

1989.február 16. Milyen kedves volt!   Imádom. Úgy szeretem!

Ne félj! Ha sirsz, majd én megvigasztallak.

Mama Hófehérke lett!...      

1989. február 21.: Ha kifestőzök mindig  mamára gondolok.

Majd a legszebb rajzaimat odarakom mama koporsójára...

1989. február 27.:Találd ki, hogy miről álmodtam? )...arra ment egy tigris, és nem harapta meg a koporsót. Csak sirt. Sajnálta mamát. Odament sok állat, és mind sírt a koporsó mellett. Mert sajnálták mamát.... 

1989. március 8.: Ha kinyitod a dobozt, mama van benne. Fogd meg, akkor még érzed is. Hagyjátok nyitva , mert örökké emlékezni kell rá! Ne csukjátok be mert akkor nem fogtok emlékezni rá.

 1989. március 8.:Én is sajnálom mamát. Csak én azért nem sirok, mert téged akarlak vigasztalni.

1989.április 12.: Anyu, gondoltam mamára, hogy kedves volt. Foto

1989.julius 3.:Már sok napig gyászoltál! Most már befejezhetnéd!

1989.szeptember 24.: Úgy szeretnék mamának írni. Azt irnám neki, hogy szeretem.

1989.október 28.:Hiába mondtam Hermannak, hogy azért szeretem az ő nagymamáját, mert nekem nincs. Nem tudja megérteni!

1989. november 23.:Ne sirj, emlékezni lehet  mamára! Majd veled is ez történik, és téged is lehet sajnálni. Gyere , megvigasztallak!  Nem kell bőgnöd! Én megvagyok még...  Hidd el én nagyon szeretlek.  Mától szót fogadok. Látod, milyen aranyos vagyok? Egy kicsit nehezemre esik a jóság. De azért próbálok jó lenni.

1990. ápr 13.: Az oviban imádkoztam mamáért.(A wécén. Hogy ne lássa meg az óvónéni.) Hogy áldjon meg az isten mindenkit. Mamát is. Nagyon! És a végére elmondtam az áment.- Isten nem az égben van. Hanem mindenütt. Kitaláltam.

1990.julius 16. Bárcsak élne még mama! Bárcsak Lilla lettem volna! Mert neki van nagymamája.

Hát az a "doboz" még mindig nyitva van...:

2011.február 11. péntek este, Zajin Adar. (most egybeesett a két naptári idő) a héber jahrzeit és a magyar naptár szerinti évforduló):

Imádkoztunk mamáért... Gyeryát is gyújtottunk. - mondta a telefonba lányom ;

 mama kisunokája 

- időközben felnőtt-

nagyanyja mikor csak látta, mindig mosolygott... 

 Látod, anyu?!

Valahogy,

 valahonnan,

.... ugye...?....

most is....

aliz2. :: 2011. febr. 12. 21:59 :: 3 komment 
Kategóriák: naplószerűség, ünnep, fotó :: Címkék: anyu, emlekezes, kapcsolatok, lanyom, rokonok