nem is tudom, miért mentem el erre a jobbagyféltekés rajztanfolyamra...

az igaz, hogy egy ideje feltámadt bennem a vágy, hogy újra(!) rajzoljak, már szedegettem is elő papírokat, rajzeszközöket...

aztán láttam egy plakátot, amiben 4 napos tanfolyamot hirdetnek, s csak délutánonként, úgy tűnt épp kapóra jön...

...kikapcsolódni is, nem csak rajzolni, hiszen a jobb agyfélteke aktivál egy másik,  oldottabb tudatállapot... (ami egy ideje rámfér(ne)

aztán az első nap már éreztem ilyen "átkattanásokat", amikor rajz közben kezdtem úgy érezni magam, mint a gyerekek, mikor önfeledten rajzolgatnak (óvodás, kisiskolás lányom, kissé nyitott szájjal, kidugott nyelvvel), én meg - eszembe jutott mindig dudorásztam (volna) rajzolás közben általános iskolában (ha hagyták volna, talán ezért is pikkelt rám a rajztanárom, ő nem lehetett ennek a fajta rajzolásnak az előfutára), pedig olyankor, így lehet igazán jót csinálni, amikor csak úgy folyik a kezünkből minden, gondolkodás nélkül... mindenesetre erősen elgondolkodtató, hogy miért is érzed annyira jól magad, ha sikerül (olykor) nemgondolkodni! Ha másra nem, ez a jobbféltekés rajzolás - melléktermékként -erre biztos jó.

ez a kézrajz 2. ill. 3 napon készült... (3. napra esett a tónusozás, viszonylag jó fényben.. , hát nekem muszáj volt az ablakhoz költözni, olyan rosszul láttam a fényeket-árnyékokat, eszembe is jutott, hogy jókor járok én rajzolni, (alaptónusozás közben meg a kezem kapott görcsöt...), szomorú, hogy a test korlátairól mindig megfeledkezek... mit akarok én még 70 éves fejjel  "tanulni", (mint a jópap, holtig...?) ...

(persze... tudom, mit akarok!...majd lerajzolni az unokámat!)

addig meg , ez itt

egy művész (másolt)  portréja

meg magamat próbáltam lerajzolni,

bár nem sok köze lett hozzám, azt hiszem:

(persze, még nincs is befejezve... de azt hiszem, befejezetlenül is hagyom...):

(úgyis, én se vagyok befejezve...)

a túlrajzolással (mindenféle túl-lal sokszor elrontjuk a dolgokat.)