emlékszem, egyszer Bécsben bementünk egy férfiruha szaküzletbe nagybátyámmal. Ott nagyon megtetszett neki egy zakó. Már szinte meg is vette volna,  ha nem említem meg, hogy otthon mintha egy ugyanilyen zakója lenne a szekrényben. Megtorpant, elkomolyodott, majd elnevette magát: tényleg! És letette a zakót.

S hogy ez miért is jutott eszembe most?

Vettem nemrég egy barna táskát. Remek, elég nagy, s tele van rekeszekkel. Még szép is a maga módján.

S ahogy ma nézegetem, eszembe villan:

Volt nekem egy ugyanilyen táskám... (vagy van is valahol még? bár biztos használhatatlanul kopott állapotban)

***

Mert mindig ugyanaz tetszik.

Mindig ugyanazt szeretjük.

Mindig ugyanazt vesszük.

Mindig ismételünk.