Most láttam a tévében A király látogatását ugyanarról a (dadogós) György királyról , akiről a szenzációs A király beszéde is szólt (bár ott inkább a beszédtanár volt főszereplő), itt meg tán inkább Roosevelt elnök, mint menet közben kiderült, a kerekesszékes, rossz lábú legendás és közkedvelt elnök. De egy barátnője(?) ,szeretője(?) narratívájában. (aki egyszer erre rá is kérdezett, egy mellőzés után, de hát mi vagyok én... )Mégse ő a főszereplő. Ebben a világban a nők statiszták. Még az elnök felesége is, aki látszólag mindennek és mindenkinek  (királyoknak, királynőknek is) fittyet hányó önálló (talán pökhendi?) személyiség. Végül is a többi nő is az, de mintha csak azért lennének, hogy ki-ki a maga külön adottságaival  maguk is kiszolgálják uraik kényét-kedvét. Hát van ilyen. Volt is és maradt is. De a fő mondanivaló mégis csak az volt inkább, hogy "embernek lenni jó", ha esendőnek is bizonyos szempontból; akár dadogós királynak, akár nyomorék elnöknek ha elsősorban emberek maradnak... és még tán asszonynak is  az lenni... körülöttük. Sőt még filmnézőnek is. Mert jó igazi embereket látni, akik esendőségükkel együtt tiszteletreméltóak. (mégha ezt olykor titokban is kell tartaniuk) Már csak azért is mert egy-egy népet (amerikait, angolt) és jó ügyeket, képviselnek, s igy közvetve a "nőik" is.

(meg közben anyának, nagymamának is milyen jó lenni!   mert a film nézése közben hívott lányom, miután már elaltatta (máris uralkodó hajlamú s mindenki által (joggal!) imádott és körberajongott) fiacskáját, aki kiosztotta a szerepeket maga köré rendezve apját annak  anyját, és kiderülvén , hogy anyjának/lányomnak épp nem jutott szerep, s mikor ő szomorkásan  rákérdezett, hogy hát  akkor ő micsinájjon...  csak annyit mondott neki, hogy "anya, te csak szerkessz!" (hm)

(én meg - erre ma utasított telefonon: mama, te küzdd le az oroszlánt!:) -

(2015. október 25.)