A hangnem nem lett eltalálva számomra, csúszkálok,(oktávokat - van ebben valami jelképes is) - de nem ez a lényeg, hanem a TESTVÉRISÉG. Az európaiság, a szabadság gondolat, ennek jegyében énekelünk, s vagyunk itt, mögöttem épp egy szép, sötétebb bőrű , kisfiú is épp...
de újabban, megint falakat és kerítéseket építünk
és újra uszulnak ránk az ordas eszmék
A felemelő esemény után odajön hozzám az unokahugom. (mindig összefutunk, úgy látszik egy helyekre járunk)Még nézelődök kicsit , a Szabadság téren, szabadnak érezve-képzelve magam. A körülöttem levő emberek közt nem is olyan nehéz... itt senki se tűnik a másik ellenségének, senki se néz rossz szemmel és kirekesztőn rá... Örüljünk hát, ne csak az Örömódát énekelve...
s remélve, hogy egyszer tényleg "testvér lészen minden ember"..