SZEGEDI NAPOM 2009

2021. október 14. - gond/ol/a

szegedi nap"-om van megint, lyányommal ott találkozunk, a pályaudvaron az IC előtt..., de ma haza is jön este

de addig: referátumot tart a PHD óráján (Ortegáról!), van egy másik előadása is, és aztán rohanás a Darvasi irodalmi estre a Grand Caféba, ahol interjút is készit a "Szegedi Egyetem"-nek, megjelent az eheti szám is épp, benne a (szokásos) tárcája ILIA tanár urat köszönti, aki nekünk is tanárunk volt... azaz sajnos nekem éppenhogy nem , mivel a névsor elején voltam, és így a másik csoportba kerültem , eme mechanikus (igazságos?) elosztással... (de már tanárként hallottam tőle egy emlékezetes előadást, továbbképzésen, a határontúli irodalomról..., (akkor jegyeztem meg igazán ezt a szólást: "teher alatt nő a pálma..."), sőt névsor ide, névsor oda, belopóztam annak idején a másik csoport szemináriumára is...) Most nagyon örülök, hogy lányom is ismerheti (sőt), és konzultációkra járhat hozza, beszélhet vele... s nem kevésbé, hogy írhat róla, a 75. születésnapja illetve kitüntetése alkalmából: el is olvasom a lapban,( míg várok rá a "szerzőre" egyetem(ünk) előterében http://www.u-szeged.hu/hirek/fokusz/ilia

A Darvasi estre épp hogy odaérünk, megint teltház a Grand Caféban, gondolhattuk volna, alig férünk be, de aztán közben sikerül leülni is, nagynehezen

aztán az irodalmi előadás után - mielőtt lányom - a Szegedi Egyetemnek (től) interjúzik Darvasival, én is kapok egy spontán miniinterjút (bár persze nem rögzitem magnón:), nyilván, csak próbálom most felidézni (azt a kedvességet, is , amivel megköszöni a Nagy Író, nekem a kis bloggernek , hogy írtam róla, a Virágzabálókról (nekem volt öröm, hogy írhattam, elnézést is kérek a sok félreütésért, de olyan lázas gyorsaságban akartam minden lekopogni, hogy a tartalom mellett arra, hogy villámgyors ujjaim hova csapnak épp - nem tudtam figyelni, azt mondja, ő arra nem figyelt , észre sem veszi, különben is őmaga is így ír... én meg felidézem az imént felolvasott, hatásos regényrészletét, Shütz úrról, aki sebeket ejt a feleségén, s végül maga lesz a seb (felesége meg áldozat, mert végül is belehal, de szemrehányás nélkül, sőt...? és én is úgy érzem, hogy sebet ejtett bennem (is) a szöveg... és nem is tudom elmondani, mit reagált erre az író(ja), inkább az arckifejezése változásait kellene leírnom, azt az empátiát és figyelmet, ami nélkül nem is lehetne olyan ragyogó iró, mint amilyen, s ahogy mondja, nehezen, mert nehéz ilyesmiről beszélni, hogy nem tudott mást tenni, elkezdte a történetet, de az egy idő után a maga útját járja , és így meg kellett halni az asszonynak, de talán neki igy volt "jó", nem is tudja... valami nála magasabb tudhatja ezt (az diktálhatja így?), ami mégis, benne van, amit meghall irás közben) - én misztikusnak érzem ezt az egészet. (a legjobb írók tulajdonképpen "Médiumok" is?) ő kérdőjellel ugyan , de azt mondja , ez maga az IHLET - valószinű. És csak "ihletett irókat" érdemes olvasni- gondolom én, azokat viszont nagyon érdemes...

Darvasiról lányom is előad...

még egy érdekes mozzanat:

a műsorfüzetben csupa "ismerős", lányom az előadók közt, PHD hallgatóként ad elő, a Virágzabáló(k)ról, "A nemlétező bírálat" címen és tanulmánya ("A vonal alatt" c. tárcakötetről ) a bibliográfiában