Ő az új Nobel díjas író. Nő és nem túl fiatal , jelenleg már - mint látható. ÉS a képei alapján nagyon szimpi, az a fiatalkoriakon is, bár alig lehet "ráismerni", az öregkoriakból kiindulva. (vajon a könyvei időközben, az idő múlásával éppoly jelentős változásokon mentek át, mint alkotójuk külseje?!)

Örülök neki - bár szégyenszemre, sokakkal együtt eddig még csak nem is hallottam róla. (Nem úgy mint Kertész esetében, aki már Nobel-díja előtt is a kedvenceim közt volt!) Viszont nagyon örülök, részrehajló módon, annak, hogy ismét (de összesen csak 11. alkalommal) nőt érdemesitettek eme nagy dijra. A feministák igyekeznek is máris kisajátítani, bár ő a feminizmustól elhatárolódik. (minden nagy egyéniség szükségképp kell, hogy elhatárolódjék mindenfajta besorolástól, beskatulyázó kerékbetöréstől) De mégis... a női oldalt képviseli (legalább a gender  elvei szerint. ) S ez nagyon kell, ez nagyon hiánycikk, ebben a - még mindig -  férfiak uralta világban. Egyáltalán tudják már meg, minél többen a másik oldalról,- és szinvonalas irodalomból - hogy milyen női fejjel gondolkodni és érezni. Mert nem ugyanolyan, mint férfifejjel... S a világ, a róla alkotott kép csak úgy lehet helyes, ha harmónikus arányban van képviseltetve mindkét aspektus. (Örültem volna, lehet hogy még jobban , ha a jelöltek-esélyesek közül - egykori (60-70-esévekbeli) kedvencem kapja, ő is nő és ő se lett időközben fiatal: Joyce Carol Oates, vagy a másik még korábbi kedvenc Updike akár! Az ugyancsak esélyesnek tartott Philip Rothnak meg biztos nagybátyám örült volna, ha még örülhetne... neki ő volt egyik kedvence. Milyen érdekes, a díjazottat nem is tartották esélyesnek...)

Annak is örülök, hogy egy - mondjuk ki - öreg ember kapta, bár ilyen dijakat általában nem fiatalok kapnak. De ő már 88. És eddig ő a legöregebben kitüntetett Nobel-díjas! Én épp a napokban gondoltam rá, hogy alig van egy pár évünk, amikor nem a periférián érezhetjük magunkat, míg gyerekek vagyunk, kamaszok, sőt ifjú pályakezdők, oldalról várjuk, hogy mi is  felnőjünk, tért kaphassunk, s alig hogy megvan, már megint kikerülünk a pályáról, a szélre... Már akik hagyják. Jó tudni, hogy 88 évesen is, vagy akár 90 évesen is (mint a mi Szabó Magdánk!) lehet tartalmasan, kreativan, csodálatraméltóan alkotni -elismeréseket kivívva!

Éljenek a nők, éljenek az öregek, éljenek a remek írók!

Vivát  Doris Lessing! Merthogy így hívják. (Nem csoda , hogy megtartotta férje nevét a válás után is!)

Még csak ízlegetem (a kevés, magyarra leforditott könyvei cimeit, de azok is tetszenek, olvasásra késztetnek:

A fű dalol, Az ötödik gyerek, Eldorádó -

  Az arany jegyzetfüzet (The golden notebook) 1962-ben írta, egy írónőről.(nem "magáról" ,nevezett: Anna Wulf    (nem véletlen az egybehangzás valakivel!) Később megírta a  saját önéletrajzát "is", és épp eddig az időig. Nem is akarta tovább írni. Érdekes!

Ime így nézett ki, 1962-ben, most Nobel-díjasan pont kétszer annyi , mint itt:

aliz2. :: 2007. okt. 12. 18:26 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: generaciok, irodalom, konyv, koszontes, kultura