egy kiállítás megnyitóval kezdődött (még vissza kell mennem a molinókat a zsinagógákkal átböngészni, mert arra nem jutott idő a zsúfolt programok közepette)... sokan voltunk, a hagymaház oszlopos auláját szinte megtöltve, bár zsidók szinte alig... a városban nem kevésbé (én e média-képen az ajtónál szorongok, szürkén, egyre kisebben és egyre szélesebben:( előtérben U, Zsolt, a Kecskeméti Ármin Baráti Társaságunk vezetője, fő szervező,ajándékot ad épp a Mazsike képviselőinek, (könyv folyórat a makói zsidóság történetéről)(ők hozták a molinókat), polgármesterasszony és a Mazsike elnök köszöntőjét, megnyitóit hallgattuk előbb...

(lehet látni Makón még "igazi" ortodoxokat, de csak egyszer egy évben rabbijuk jáhrzeitjaként ., zarándokként, a zsinagógában ill. a temetőben)

az egyik újságcikk ezt a címet adta a napnak "a zsidókat ünnepelték Makón" (most eszembe jutott. szép ez, de ebben is benne rejlik a kirekesztés, a hiányu(n)k (hogy nem zsidókkal, pláne nem zsidók ünnepeltek? nos hát csak egy páran vagyunk.... de és nagyon szép, hogy mégis így , együtt, minden atrocitás, kellemetlen hang nélkül...Már ennek is örülnünk kell (? hm)

a Schindler listájából pedig felhangzott a jól ismert dallam, nem akárhogy (az én korábban felfedezett zeneiskolás hegedűsöm vonója alól), könnyeket csalva szemünkbe:

a hagymaház előtt felállított sátrakban, zsidó finomságokat készítenek, népszerű is , nem csoda: Limara fánkja olyan légies, amilyet még sose ettem (purimkor se), a barhesze nemkülönben... d. u. meg még sólet is jut (ebéd pótlásul)

Gerendás la konceretjén leangyalkáz bennünket,kedvesen, a Szép Júliával elringat, ifjúkorba, és a Yiddishe máme dalával (az én anyámra is emlékeztetve) megríkat... de jólesőn... A Vannak idők mikor menni kell-ről most nem akarok tudomást venni (én se)... olyan békés, nyugalmas ez a nap...

a tér közepén a Bálint házból érkezett tánctanárok horázni tanítanak... én csak szememmel szívemmel kísérem a táncokat...lábammal nem merem, pedig kellett volna - már látom. elgondolkodok egy egy koreográfiai alapgesztuson, az égre emelt kezeken... de olykor le is mutatnak lehajolva  a föld felé s... mintha folyton eget-földet akarnán(a)k összekötni, de főleg mintha jajgatnánk az ég felé, vagy áldozódnánk...meg töprengenénk, lefelé, meg előre, hátra , hátrálva mozgolódnánk...mindenesetre a "táncosok" önfeledtek, különösen a parányi (hit)közösségünkből B. Zsuzsa,aki amúgy is örökké mosolyog, de most szinte mámorosan...

reméljük a Budapest Klezmer koncertet nem mossa el eső... de olyan bizonytalan minden, esik is közben, és mégis

pontban 9-kor elkezdődhet  a klezmer, és Fegya a zongorája mellől az égre nézve meg is nyugtat bennünket...mondván protekciónk van, állítólag,  és egy , másfél órát biztos nem lesz semmi zavaró az fentről. és így is lett...

gyönyörködhettünk a klezmer zenében, ami nekem néha túl harsány, de voltak gyönyörű lírai részek is, és bravúros hegedű szóló... ami mindig meg indit(ó), a hegedűs (a háztetőn...azaz most épp a makói szinpadon).....