jut eszembe , újabban nem is azt mondom, ha néha kimegyek a Maros-partra, hogy a strandra, pedig mindig csak oda, ha a Marosra, és amikor régen - megboldogult ifjúkoromban - minden számításba jöhető napot a Maros-parton töltöttem, csakis azt mondtam rá, hogy a strandra megyek...
egy idő után lett fürdő is a városban, most Hagymatikumnak hivják (sajna), egy egész komplexus, gyógy- és szórakoztató profilokkal, és most bővitik is...de más... az igazi mégis csak a Maros-part, a strand... oda szoktam olykor kivágyódni
de érdekes módon, mostanában nem is főszezonban , hanem elő- vagy utóban. (azt hiszem egyre jobban zavar a tömeg, szárazföldön és vízben is...)
nade hogy egy egész üdülőkisváros épült a Maros mentén a strandra vezető utak minden oldalán/ és el is nevezték Strand körút-nak, nos már ilyenje is van ennek a nagyzoló elvarázsolt kisvárosunknak
más de szomorú változás, ami belépve a strandra rögtön szemembe ötlik, hogy egy fa kidőlt, és csak a talapzatát látni már, azt mondják elpusztult...na de mitől , kiszáradhatott?... félek, hogy a kalandparkos gyötrések nem tesznek jót a fáknak. békén kellene hagyni őket... vagy akkor is kidőlnének? mint az emberek .... (de ők is előbb, ha gyötrik őket)...
a Maros mellett a közvetlen parton vannak szabad fák is, mint ahogy a gyerekek is elég szabadon ugrálnak a homokban, persze és helyesen, a felnőttek szaladgálnak utánuk, meg rájuk szólnak minduntalan .: ne szaladj, mert belelépsz valamibe, ne szaladj mert elesöl (nagyapa egy apró lánynak...de miért is fest ördögöt a falra). egy másik , persze cserfes kislány rá is szól a két kislányunokával vonuló nagyanyjára aki épp őt fedte előbb: ne morogj-azt mondja (nem is morgott, olyan vékony kis hangja van, hogy is morogna vele:)miért parancsolsz folyton, miért mindig te parancsolsz? - hát mert én vagyok a mamád, és rangidős, és midig az öregebb parancsol... purpalléznak (szegény gyerekek... milyen igazságtalan ez a felnőtt világ...de hát csak így tud vigyázni rájuk?... két kisfiú (ikrek,akkorák mint az unokám) labdázik a közelben, sokszor idejön a nyugágyamhoz a labda, örömmel dobom vissza nekik, bár közel se olyan ügyesen mint ahogy ők rúgják, de sajnos az anyjuk rájuk szól, menjenek távolabb, ne zavarják a felnőtteket... pedig a közelben ülő férfi is olyan szívesen labdázott volna velük...
a nap túl erősen süt, de a víz csodás... tiszta és alacsony , sziget is van, állunk a vízben,...van egy félsziget is....
