junius 20-án

múzeumok éjszakájára érek fel Pestre,nincs is programfüzetem, biztos ami biztos alapon választom a Mai Manót.... mert az jó ismerős, (családi legendáriumból is, a fotókat is kedvelem,,,a helyet is .... program elejére nem tudnék azért, sehova se odaérni----

itt is már zúdul ki a nép a díszes kapun, ahogy közeledek a Nagymező utcán, attól tartok valami épp most ért véget, de nem..."idegenvezető" kint magyaráz nekik,,,(azaz már nekem is) az épület történetéről, s közben vetítenek a házfalra... Rengetegen vagyunk!

lépcsőkön le s föl, termeken ki és be, tömegesen, valaki el is ájul

én az előadás után visszamegyek a napfényműterembe, ahova, most tudtam meg, sose sütött be a nap, ezért mindig szórt fény volt (az a jó), leülök az ablak elé, szembe a bejárattal. Most tudatosul igazán bennem, hogy apámat kisfiúkorában idehozták, ezen az ajtón léphetett be, több mint 100 éve, amikor lefotózta Mai Manó, matrózruhájában, azzal a karikával , ami az elhangzott előadás szerint állandó kellék lehetett itt. (Manó szeretett gyerekfotókat készíteni)

Lefotózom az ablakból a kilátást, a szemközti operettszínházat, és az ablaküvegben, mellette tükröződik az a bizonyos díszes ajtó is, amin beléphetett kisfiúapám több mint száz éve már,,,

meg próbálkozom önkioldóval, hogy én is benne legyek a jelenemmel az emlékidézésben....kései utód...de nem megy jól...